Roy Lichtenstein élere és híresebb festményei


Roy Lichtenstein (1923 - 1997)

Amerikai festő, pop art művész, aki műveiben a reklámok és képregények stílusát használta fel. A pop art-ot így definiálta: "not 'American' painting but actually industrial painting" ("nem 'amerikai festészet', hanem ipari").
1996-ban 154 nyomatot és két könyvet ajándékozott a Washigton D.C.-beli The National Gallery-nak. Mint számos más alkotás is, Lichtenstein The Entablature Series című festményei is megsemmisültek a 2001. szeptermber 11.-ei terrortámadásban. A budapesti Ludwig Múzeumban is látható festménye! Műveinek száma 4500-re tehető.

Első műve, ahol a jellegzetes vastag kontúrokat és raszterpontokat használta, az 1961-ben készült Look Mickey volt.


Leghíresebb műve az 1963-ban készült Whaam!. Ez az egyik legkorábban keletkezett pop art alkotás. A képregényes stílust a képen a nagy Whaam! felirat erősíti fel és a sárga dobozban lévő szöveg: "I pressed the fire control... and ahead of me rockets blazed through the sky...". A kép azt ábrázolja, amint egy harcoló repülőgép rakétát küld az ellenség gépébe, ami sárga-piros lánggal robban fel. A kép jelenleg a londoni Tate Modern-ben található.

Leghíresebb képei:

T-talán (M-Maybe)
The kiss
Takka Takka

Korábban feltöltött Roy Lichtenstein-képek: itt!

Jean-Michel Basquiat


Jean-Michel Basquiat élete

(1960. december 22 – 1988. augusztus 12)


Basquiat egy amerikai művész, költő és zenész, aki népszerűségére elsősorban graffiti művészként tett szert New Yorkban, majd sikeres neo-expresszionista festő lett az 1980-as években. Festményei azóta is nagy hatással vannak a modern festőkre.

Basquiat Brooklynban született. Folyékonyan beszélt franciául, spanyolul és angolul. Gyakran olvasott szimbolista verseket, mitológiát, történelmet és orvosi szövegeket. Először édesanyja ösztönözte a festésre és rajzolásra, valamit, hogy részt vegyen művészettel kapcsolatos eseményeken. 1977-ben, amikor 17 éves volt, a barátjával elkezdett grafiti képeket festeni épületek falaira Manhattanben SAMO aláírással. (SAMO = same ol’ shit) A grafikák üzenetek voltak, például: „Plush safe he think; SAMO” vagy „SAMO is an escape clause”. A SAMO projekt a „SAMO IS DEAD” felirattal ért véget, melyet a SoHo falaira festett.

1978-ban végzett a középiskolában, majd elköltözött otthonról. A barátaival élt, pólókat és képeslapokat árult az utcán. Az 1970-es évek végén egy Gray nevű együttest alapított. Először 1980 júniusában figyeltek fel rá, mint művész, amikor részt vett a The Times Square Show-n. 1982-re már rendszeresen voltak kiállításai, amikor találkozott Andy Warhollal, akivel közös munkáik révén szoros barátságba került. 1984-ben barátai aggódni kezdtek droghasználata és paranoiás viselkedése miatt. Halálát is droghasználat okozta 4 évvel később, 28 évesen, 1988-ban. Kokain és heroint használt egyszerre („speedballing”). Halála után egy Basquiat című önéletrajzi film került megrendezésre (melyről már írtam a blogomban - itt olvashatod el, trailer-ét és plakátját pedig itt nézheted meg), valamint 2000-ben egy Downtown ’81 című film is napvilágot látott, ami Basquiat egy napját meséli el.


"Every single line means something."

"Since I was seventeen I thought I might be a star. I'd think about all my heroes, Charlie Parker, Jimi Hendrix… I had a romantic feeling about how these people became famous."

"I don't think about art when I'm working. I try to think about life."

"Believe it or not, I can actually draw."

"I don't listen to what art critics say. I don't know anybody who needs a critic to find out what art is."

"I wanted to be a star, not a gallery masco.”


(forrás: Wikipedia)


Jean-Michel Basquiat festményei

(Több képért katt ide.)

Brillo-dobozok

Andy Warhol leghíresebb szobrai a Brillo dobozok. A "grocery carton" sorozat részei voltak a Heinz ketchuppal és a Campbell leveseskonzervekkel együtt.

15 perc hírnév

A 15 perc hírnév (15 minutes of fame/famous for 15 minutes/a jövőben mindenki híres lehet 15 percre) Andy Warhol aranyköpése, mely szerint a tv révén mindenki híres lehet. Warhol pontosan 4 évtizeddel ezelőtt, 1968-ban megjósolta, hogy mindenkire vár 15 perc hírnév – elég csak az arcunkat adni valami hülyeséghez:). Agyonidézett mondása ma aktuális csak igazán, melyet főleg a média, a szórakoztató ipar, a populáris kultúra figuráira használunk.
A kifejezés Warhol egy 1968-as nyilatkozatából származik: "In the future, everyone will be world-famous for 15 minutes." ("a jövőben mindenki híres lesz 15 percre"). Melyet később megismételt: "...my prediction from the sixties finally came true: In the future everyone will be famous for fifteen minutes." ("a jóslatom a 60-as évekből végre valóra vált: a jövőben mindenki híres lesz 15 percre"). Warhol megunta, hogy állandóan erről az állításáról kérdezgetik, így néha megváltaztatta: "In the future 15 people will be famous"("a jövőben 15 ember lesz híres"), "In 15 minutes everybody will be famous." ("15 perc múlva mindenki híres lesz").
Warhol úgynevezett Szupersztárjai (mint Edie Sedgwick és Nico) igazolták a nevével fémjelzett mondatot, manapság pedig a valóságshow-k. Egy újabb adaptáció szerint pedig a blogoknak és más hasonló internetes jelenségnek köszönhetően "a jövőben mindenki híres lesz 15 ember számára", de ez már csak egy átírás. Egyébként 1986-ban volt Warholnak egy 15 minutes of fame című rövidéletű tv sorozata az MTV-n. Manapság pedig egy 29 minutes of fame című brit műsor emlékeztet minket a 15 perc hírnevet jóval felülmúló Andy Warhol-ra.

A pop art-tal rokon irányzatok


nouveau réalisme (új realizmus): Az új realisták kinyilvánítják a művészet és az élet, az esztétikum és a praktikum azonosításának a vágyát, a használati tárgy és a műtárgy azonos értékét. Jelszavuk: „Mindenki művész, minden művészet.” Legfőbb eszköze a tárgyak torzítása, rombolása, valamint az irónia.
fluxus (Joseph Beuys): A 60-as években alakult ki, lényege a művész személyes közreműködésével zajló, időben végbemenő esztétikai esemény, amely ötvözi a teljesen spontán megnyilvánulásokat és a művész által pontosan megtervezett gesztusokat, történéseket.

happening (Allan Kaprow): A szó szerint történést jelentő happening az 50-es évek végén kialakuló nyitott műfaj. Olyan, időben zajló, összefüggő cselekmény nélküli eseménysor, amely magában foglalja a véletlen és a megtervezett mozzanatokat, a művészeti aktivitást és általában a közönség bevonását is. A környezetet, a zenét, a művész testét, a tárgyakat alkalmazza, s a közönséget is résztvevővé avatja. Bárhol előadható: az önkiszolgálóban, az utcán, a konyhában, egy pillanatban vagy sorozatosan.
op art (Victor Vasarely): Az op-art, azaz optikai művészet, 20. századi irányzat. Olyan művészet ez, amelyben az átlagos geometriai és matematikai törvények hatnak, s lehetővé teszik, hogy optikai hatásuk révén a mozgás és a vibrálás érzetét keltsék. Több ponton érintkezik az építészettel, belsőépítészettel, forma- és ipari tervezéssel. Az op-art a vonalrendszert, az alapvető mértani alakzatokat: négyzetet, kört, háromszöget használ, s ezeket előre elképzelt terv szerint osztja be.

The Velvet Underground és Nico

A The Velvet Underground egy amerikai, new york-i rockzenekar, mely 1965 és 1973 között működött. 1992 és 1994 között újraegyesültek. Leghíresebb egykori tagjai Lou Reed, Nico és John Cale.

Az elsők voltak azon zenekarok közül, akik avatgárd behatásokkal ötvözték a zenéjüket. Gyakran nyers és kemény hangzása sokakat befolyásolt a későbbi punk, hard rock és alternatív előadók közül. Nevükhöz híven underground zenét játszottak. Olyan zenei irányzatot képviseltek, amely elvontsága miatt csupán nagyon keveseket ragadott magával, ám Andy Warhol felfigyelt rájuk 1964-ben és a menedzserük lett. Warhol népszerűsége segítette az együttest nagyobb hírnévre szert tenni és több profithoz jutni. Warhol pártfogásával sikerült a zenekarnak a Verve kiadóhoz szerződnie.

Nicót, az énekesnőt Andy Warhol ajánlotta az együttesnek. Később azonban komoly konfliktus alakult ki Nico és a zenekar vezetője, Lou Reed között. Az egyetértés hiánya miatt a heroinfüggő Nico távozott, sikeres szólókarriert kezdett, amely 1988 júliusában agyvérzés miatt bekövetkezett haláláig tartott. Nico (1938-88) német énekesnő, dalszövegíró, színésznő, modell és Warhol-szupersztár volt, aki becenevén vált híressé. Mint énekesnő, egyaránt emlékezünk rá a Velvet Undergroundból és szólókarrierjére is.

A The Velvet Underground and Nico album borítóját Warhol tervezte és a dalok többségének is ő volt a producere.

A Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb albumának listáján a 13. helyre sorolta, az együttest pedig a 19. legjobbnak nyilvánította. (forrás: Wikipedia)


Interview magazin


Az Interview magazint Andy Warhol és John Wilcock hozta létre 1969-ben, a hírességek kultuszának szentelve a lapot. Képeket és sztárokkal készített interjúkat tartalmazott, melyek gyakran szerkesztés nélkül, az eredeti állapotukban kerültek az újságba vagy pedig Warhol különleges modorában, melyet az Andy Warhol filozófiája A-tól B-ig és vissza című könyvéből ismerhetünk.
Warhol nem csak a filmek, de a magazinok megszállottja is volt. Ahogy filmeket, úgy magazinokat is szeretett készíteni.
Az Interview hatással volt számos magazinra napjainkból, például a People-re. Az újság a mai napig havonta megjelenik
Amerikában.

Az első szám 1969-ből:
Egy 2008-as szám borítója:
Egyéb címlapok:

Halálsorozatok - Andy Warhol

Öngyilkos 1964 Wanted
129 Die in JetKnives 1981
Knives (White and Black) 1982
Knives 1982
Ambulance Diseaster
Gun
Gun
Electric Chair 1967
Twelve Electric Chairs