Warhol-kiállítás Párizsban


Andy Warhol nagy világa címmel az amerikai pop-art óriásának portréiból összeállított páratlan sorozat látható március 18-tól a párizsi Grand Palais termeiben


Alain Cueff, a kiállítás kurátora a műveket bemutatva megjegyezte: Warhol mindig azt mondta, meg kell élnie valamiből, a tekintélyeket nem tisztelő alkotó azonban valójában sokkal komolyabb célt tűzött ki. Fontosnak tartotta, hogy minden portré mérete azonos legyen, úgy gondolta, hogy azok együtt a társadalom "portréját" fogják kiadni. Ezért nevezték el a kiállítást a művész "nagy világának".
A Grand Palais óriási kiállítóterében 130 személy portréit gyűjtötték egybe, az alanyok foglalkozása szerint csoportosítva. Egy másik falról mosolyognak Andy Warhol ma már ikonnak számító 1962-es Marilyn Monroe-portréi.
A popművészet óriásának "nagy világa" július 13-ig tekinthető meg a párizsi "nagy palotában".
(forrás)

Képes beszámoló a Warhol-kiállításról









A REÖK csak üres falakat és szögeket biztosít!?

Egy Warholt magasztaló, REÖK-öt elmarasztaló cikk részletei az Indexről, melyet megjelenése után ki is állítottak Szegeden Keith Haring Andy Warholról készített festménye mellé

- Van valahol Andy Warhol-katalógus már? Mert három hete mondták, hogy lesz - kérdezte a pénztárban egy ötvenes férfi izgatottan.
- Nincs, de nem is lesz - mondta a pénztáros a monitorából fel sem nézve.
- Pedig azt mondták, hogy lesz - durcáskodik jogosan a férfi.
- A Dugó téri Tescóban van 500 forintért nagyon jó Warhol-könyv, abból minden kiderül - mondta a telefonálásból kiszólva a pénztárosnő kollégája.

Azért éhezi az infót a látogató, mert semmi információt nem kap, csak elveszve bolyong a szitanyomatok között a REÖK-ben. De az is kiderült, hogy a kultúraközvetítés elsődleges terepévé vált a Tesco, mert egy különleges kiállítást letudnak azzal, hogy vegyék meg a könyvet ott.

Rengeteg városi legenda és szóbeszéd szól arról, milyen is volt Andy Warhol, az egész huszadik századot meghatározó művész. A szegedi kiállítás csak a képekkel foglalkozik, ezért se az alkotóról, se műveiről nem árul el semmit, megtartják a tudást maguknak. Kiállításra képet nézni jön az ember szerintük, ami elég nagy baj esetünkben, amikor tizenvalahány ugyanolyan Marilyn Monroe-portré van kiállítva. posztstrukturalista alapon Warhol munkássága csak kontextusában és elméletével együtt érthető és élvezhető, anélkül csak jól néznek ki a képek.

A kihagyott lehetőségek helye a Reök

Pedig jól indul a kiállítás, mert az előtérben a nyolcvanas évek menő képzőművészének, a Ludwig Múzeumban hatalmas, 800 négyzetméteres tárlaton bemutatott Keith Haringnek [1] Andy Warholról festett képe áll [2], így némileg folytonosságot hoztak létre a nagy októberi kiállítással. De ezt honnan kellene tudni? Miért nem mondják el, mi közük van egymáshoz? Ki az a Haring?

Andy Warhol egy sztár, akiről sok mindent lehet tudni, és sok mindent nem, de egy kiállításnak nem az a feladata, hogy üres falakat és szögeket biztosítson a képeknek, hanem hogy meghatározzon valamiféle kapcsolatot az alkotóval és munkáival. A REÖK-ben ezzel nem foglalkoztak, a két bécsi alapítványtól összegyűjtött képeket feltették a falra, és ennyi. Az első teremben főleg Marylin Monroe-val, a másodikban az indiánokkal, a lila fejű John Wayne-nel és Geronimóval, a legvégén a híres transzvesztita-sorozatával találkozunk, közte pedig két kisebb átjáróban a lemezborítóival, a zippzáros Rolling Stones-ossal, vagy a Diana Ross-ossal. Ennyi idő távlatából inkább a történelmet érezni rajta, hogy ő valamit megváltoztatott azzal, hogy a populáris kultúrát tette a művészet középpontjába. Warhol zseniálitása, hogy az akkor kitalált dolgai ma annyira természetesek, hogy nélküle nem lenne az egész MTV-generáció, nem lenne a reklám sem ilyen, ahogy igazi popikonok sem lennének.

"Warholizált" hírességek Szegeden

Szeged utcáit járva mostanában több helyen is könnyen belebotlik az ember Andy Warhol kiállításához kapcsolódó látványosságokba.
A szervezők a képzőművészet egyik legkapósabb alkotójának szellemiségéhez hűen nemcsak reflektálni szeretnének a közéletre, de szóra bírni is azt. A kiállítást népszerűsítő plakátokon – melyeken a REÖK előtt álló, mostanában indulatokat kiváltó lovas szobor látható – a figyelmes szemlélő a képregények bubble-jeire emlékeztető szóbuborékokat találhat. Ezek közül pár üresen várja az utca emberének hozzászólásait, legyenek azok akár helyi vagy országos közéleti kérdések, problémák. A REÖK előtti „warholizált" tér is ezt az elevenebb, nyüzsgőbb, vidámabb városi életet kívánja valóra váltani.
(forrás)
Trafóházat dekoráltak ki a street art-osok Szegeden: az utca kreatív képzőművészei Andy Warhol sajátos stílusát vették alapul "művük" elkészítéséhez. A magyar kultúra és közélet híres embereit, valamint hazai fogyasztási cikkeket "warholizáltak". Az ihletet a pop-art világhíres alkotójának szegedi kiállításából meríthették.
Valóságos Warhol-lázban ég Szeged, amely úgy tűnik, hogy a street artot, vagyis az utcai művészetet is megfertőzte. Az amerikai művész saját alkotásainak másolatai is felkerültek a trafóházra. Így ott találhatjuk a Marilyn Monroe-sorozatot, a Campbell's soup konzervjét, Diana Ross és Liza Minelli portréját, Warhol önarcképét és több már világhíres művet.
Ahogyan Warhol sorozatokat ábrázolt szitanyomatain az amerikai tömegkultúra bizonyos elemeiből - így például a konzervekből vagy a Coca Cola-üvegekből -, úgy az ismeretlen street artosok is sorra vették művükön a "hungarikumokat". Cifra pulik, tarka-barka panelházak, Globus konzervek és Márka üdítőitalok különös ábrázolásai szórakoztatják az arra járókat.
(forrás)